Ezt az utazást nagyon különlegesnek éltem meg, mert ahogyan sokszor említettem, a nagyszüleim nagy utazók voltak, viszont Spanyolországba nem jutottak el. Ezért hihetetlenül izgatott voltam, és szívem szerint minden utcasarkot lefotóztam volna, hogy hazaérkezve megmutathassam nekik, mennyire csodálatos ez a város. Igazából teljesen random jött az ötlet és adta magát, hiszen könnyen és olcsón lehet most már a Wizzair járataival eljutni a spanyol fővárosba. Két napra mentünk, de jó idő esetén egyébként a nevezetességekre egy nap is elegendő, egy nap pedig múzeumozásra is juthat. Akár hétvégi programnak is megfelelő lehet, mert a repülőjárat péntek este fél6kor indul és vasárnap éjfélre érkezik, tehát akinek nincs elegendő szabadsága az egy hosszú hétvégén, vagy sima hétvégén is leutazhat Madridba. A bejutás a városba sem bonyolult, mert közvetlen metrójárattal tudtunk a reptérről egyből a belvárosba menni. 

1. nap

Mivel péntek estére érkeztünk meg a szállásra - hullafáradtan - csak kipakoltunk és zuhanyzás után vettük is be az ágyat. Másnap nem keltünk korán, mert csak 8 óra körül kezdett világosodni, ezért kipihenten választottam ki, mit vegyek fel, smink, haj és 9-kor elindultunk. Először csak körbejártunk a környező utcákon, hogy reggelizőhelyet találjunk. Mi mással is kezdhettük volna a napot, mint a híres-neves churrossal, természetesen forró csokiba mártogatva. Én már kóstoltam Barcelonában ezt a finomságot, de párom még sohasem, így őt meglepte, hogy mennyire laktató - és piszkosul édes, pláne megszórva egy nagy kanál cukorral -. 

 

A szállásunk a Calle de Atocha-n volt (ez egy nagy főutca), ezért innen könnyen eljutottunk a nevezetességekhez. A Puerta del Sol téren kezdtünk, itt megsimogattuk a tér látványosságát, az eperfáról falatozó macit - ami azt jelenti, hogy még visszatérünk Madridba. A tértől nem messze van a Plaza Mayor (a főtér), itt megcsodáltuk a gyönyörű épületeket, az aprólékos kidolgozást és a színes díszítést. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy sokan keresik itt a kenyerüket azzal, hogy mindenféle maskarába bújnak és fotózkodni lehet velük - persze nem ingyen -, például Mickey, Minnie, egyéb Disney figurák, mi Chaplinnel találkoztunk. A főutcán végigsétálva rengeteg templomot lefotóztunk, hiszen nagyon vallásos népről lévén szó úton-útfélen templomok vannak. 

A főutca végén pedig megláttuk a hatalmas és gyönyörű Almudena katedrálist, aminek különlegessége, hogy 1879-ben kezdődött meg az építése, de csak 1993-ban fejeződött be. Ide ingyenes a belépés, és ajánlom, mert bent rendkívül izgalmas festmények, szobrok találhatóak, amelynek többsége inkább neoklasszicista jellegű. A katedrális múzeuma és sekrestyéje fizetős, pontosan nem tudom mennyibe került, mert iszonyatosan hosszú volt a sor, így be sem álltunk. A katedrálissal szemben található a Palacio Real, azaz a spanyol királyi család palotája. Ezt senkinek nem szabad kihagyni, ha Madridban jár, viszont fel kell készülni egy fél órás sorra, de garantálom, hogy megéri. A belépőjegy 11€/fő, viszont szerda vagy csütörtök délután 15-18 óra között ingyenes a belépés az Unió állampolgárainak. Bent csak az első 2 teremben lehet fotózni, utána tilos, ezért nem készült csak ezekben a termekben kép. Elbűvölő volt a királyi palota, nemhiába tartják számon mint az egyik legszebb európai palota. Valamennyi látogatható terme káprázatos és tényleg leesik az ember álla az aprólékosan kidolgozott részletektől, freskóktól, szobrokról és korabeli tárgyaktól, bútoroktól. Angol kiírások is vannak, ezek nekünk nagy segítségek voltak, hogy tudjuk hol járunk és az adott termet mire használták. Körülbelül 2 órát töltöttünk a palotában, majd kilépve eleredt az eső - 15:00 körül volt - ezért beültünk egy étterembe, hogy ebédeljünk. A spanyolok ekkortájt szoktak ebédelni és későn szoktak vacsorázni. Ebédre vegetáriánus, zöldséges paella-t ettem, ami hihetetlenül finom volt, vegetáriánusoknak mindenképp ajánlom, húsevőknek pedig lehet többféle húsos verzióban is kérni. Italként a hagyományos sangriát javaslom, én annak ellenére is meg szerettem volna kóstolni, hogy nem kedvelem sem az alkoholt, a bort pedig kiváltképp nem. Étkezést követően a szállásra mentünk, mert nagyon esett, illetve a lábam kezdte felmondani a szolgálatot.

2. nap

Következő, egyben utolsó napunkon inkább múzeumkörutat tettünk. 9-kor visszasétáltunk az előző délután félbeszakadt turista útvonalunkhoz, és megnéztük a királyi kertet, illetve a pár utcányira lévő Deboh Templomot. Ez egy egyiptomi templom, amit Egyiptom adományozott Spanyolország részére köszönete jelenként, amiért az ország 1960-as asszuáni gát építésében segédkezett. A templom jelenleg zárva tart, azt hiszem áprilisban nyit ki újra, ezért csak kívülről néztük meg érdekességképpen, majd a Gran Vía-n visszasétáltunk a szállásunkhoz, mert délben kellett kicheckolnunk, de előtte még megreggeliztünk a közeli Maestro Churreroban. Ezt bátran ajánlom, mert mindenféle churrost ehetünk itt: töltött churros, csokis, vaníliás churros, kosárkás churros, stb. Az ára is kiváló, ráadásul gluténérzékenyek is rendelhetnek maguknak gluténmentes churrost, így nekik sem kell kihagyni ezt a spanyol finomságot. 

A szállást elhagyva, a másik irányba elindulva a hatalmas Buen Retiro parkba mentünk, ahol több nevezetességet is megnéztünk: a káprázatos kristálypalotát, a szintén gyönyörű Velazquez palotát és a park hatalmas tavát. Szerencsénkre fantasztikus időjárás volt, ragyogóan sütött a nap és 10-12 fok volt a hőmérséklet. A parkban leültünk 1-2 órára nézelődni - még papagájok is voltak szabadon -, beszélgetni és megtervezni, még mit csináljunk 18:00-ig - ekkor kellett a repülőtérre kiindulnunk. Ezután a Puerta de Alcalát néztük meg, innen egyenest át a Cibeles térre, ami Madrid egyik legforgalmasabb része. A tér, nevét Kübelé istennőről kapta, akit a körforgalom közepén meg is nézhettünk két oroszlán által húzott görög kocsin. A teret meseszép épületek veszik körül egyébként, ahova több idő esetén érdemes benézni: Palacio de Comunicaciones (Postapalota), Banco de España (Nemzeti Bank) és a Palacio de Lineares barokk palota. 

Végül pedig a Prado múzeumot néztük meg, ami vasárnap délután 5 órától ingyenes - ezzel 12€/fő árat tudtunk megspórolni. Sajnos nem jutott sok idő a múzeum bejárására, hiszen majdnem olyan hatalmas, mint a párizsi Louvre, viszont előtte kigyűjtöttem az általam kedveltebb spanyol festők -Goya, Velazquez - híres festményeit, amelyeket mindenképp meg szerettem volna nézni. Fotózni a múzeum területén tilos - ám azért 1-2 kedvencet megörökítettem a telefonommal, hogy kinyomtatva az album részeként sose felejtsem el. Azoknak, akik a modernebb művészeti irányvonalat kedvelik - Picasso, Dalí - nekik a Reina Sofia múzeumot ajánlom, amelynek szintén van ingyenes nyitvatartása.