Egy magyar lány Macedóniában

szombat, december 01, 2018




Európai körutunk következő állomása a macedóniai főváros, Szkopje volt. Nem voltak nagy elvárásaim, mert utazás előtt olvastam jópár útiblogot, vlogot és beszámolót, amik azt írták, hogy a város Európa legcsúnyább fővárosa. Szerintem ebben a bejegyzésben sikerül ezt cáfolnom, én ugyanis teljesen el voltam ragadtatva Szkopjétől. A Wizzair légitársasággal könnyen lehet egy 3 vagy 4 napos kirándulást szervezni, mert keddenként és szombatonként jár. Véleményem szerint 3 nap is elegendő, de aki kicsit többet szeretne kirándulni, annak a 4 napos verziót javaslom, mert a fővárost több, csodálatos természeti látványosság veszi körül. Párommal 3 napban állapodtunk meg - mert így csupán 2 nap szabadság kellett hozzá-, így mi szombaton indultunk. Kora reggel, 6 óra környékén szállt fel a repülőgép zökkenőmentesen. Javaslom utazás előtt mindig tájékozódjatok jártas utazóktól az adott légitársaság poggyászszabályzatával kapcsolatosan, mivel most több napra utaztunk, vettem priority-t, hogy a holminkat magunkkal hozhassuk a gép fedélzetére. Hasonló esetekre ezt mindenképp javaslom. Leszállást követően kerestük a lehetőségeket, miképp juthatunk be a városba. Szkopje reptere eléggé kicsi, és érdemes tudni, hogy a macedón fizetőeszköz a dénár. A reptéren kevé eurót váltottunk, csak éppen annyit, hogy a buszjegyet meg tudjuk venni. Taxi is lehetséges opció volt, de mivel csak 40 percet kellett várnunk a buszra - és jóval olcsóbb is volt - ezért inkább azzal mentünk (menetideje körülbelül 20 perc volt).


1. nap



Első délelőttünket a szállásunk környékének feltérképezésével töltöttük. Bevásároltunk a 'Ramstore mall' shopping centrumban, hogy megkóstuljuk a macedón ízeket, kipróbáljuk a termékeiket. (A helyi mogyoróvaj valami fenomenális volt, nekünk jobban ízlett, mint a Nutella.) Elfoglaltuk a szállást, ezután a város központjába mentünk, hogy megnézzük a Skopje City Múzeumot. Ez a múzeum épülete egykor a város vasútállomása volt, viszont 1963-ban óriási földrengés következett be, aminek hatására a város nagy része megsemmisült. Rengetegen meghaltak a katasztrófában, hatalmas pusztítás volt, és a vasútállomás órája is ekkor állt meg - azóta is ezt az 5:17 időpontot mutatja. A múzeum látogatása ingyenes, ezért lett volna kihagyni. Bent pedig meglepetésünkre egy magyar származású, vajdasági úriember, Mihály volt az idegenvezető. Ezért is ajánlom azoknak, akik itt járnak, mert bennünket hihetetlen lelkesedéssel vezetett körbe, minden egyes apró tárgynak tudja a történetét, sőt rengeteg érdekességet is elárult a kiállított műemlékekkel kapcsolatosan. A múzeumban van macedónia első liftje - ennek eredeti helyét is lefotóztuk -, de szeizográfot is láttunk, sőt megnéztük, hogyan érzékeli a rezgéseket. Órákat tudnék beszélni az ott látottakról, de inkább bátorítalak benneteket, hogy menjetek el ti magatok is.




  


A múzeumi körút után a főutcán végigsétáltunk, ahol megcsodáltuk a Teréz Anya Emlékházat és a Szent Konstantin és Elene templomot, majd beültünk a Skopje Bistroba vacsorázni. Én, vegetáriánus lévén zöldségekkel teli macedón pizzát kértem, párom pedig macedón burgert kért fűszeres burgonyával és persze egy nagy pohár macedón, Skopsko sört. Mindegyik igazán finom volt és laktató, kellemes volt a hely is és ár-érték arányban is abszolút megérte itt ennünk.








2. nap


A második napunk volt kétségtelenül a legintenzívebb. Reggeli után, 10 órakor indultunk el, és igazából az embernek keresnie sem kell a látványosságokat, mert maguktól belebotlik úton-útfélen. A macedón kormányépület-nél lévő kis parkban gyönyörködtünk a Vardar folyóban és a túlpart csodás épületeiben és a Skopje erődben. Angolul a helyiek nem igazán beszélnek, ezért sokszor kézzel-lábbal mutogatás volt a kommunikációs csatornánk, de ígyis remekül boldogultunk. Itt átmentünk a Goce Delcev hídon, ami Szkopje váránál szeli át a folyót. Érdekessége, hogy a két végében lévő oroszlánokat két különböző alkotó készítette, eltéri stílusban. Őrhelyzetben álltak, de míg az egyik oldalon realisztikus és élethűek- hasonlatosan a Lánchíd kőoroszlánjaihoz -, a másik oldalon stilizáltak, elnagyoltak voltak. A folyó másik partján a Nemzeti Színházat, a Holokauszt Múzeumot és a Macedón Szabadságharci Múzeumot néztük meg rengeteg szobor és szökőkút övezésével. Nem messze, kis sétával az Old Bazaar negyedbe mentünk, ami Szkopje legrégebbi, vibráló, élettel teli része. Körbejártuk a piacokat, elsétáltunk egészen a Mustafa Pasha mecsetig, és mivel ezzel szemben van a Szkopje vár, azt is megnéztük.












Visszaballagtunk a folyó partjához, hogy Szkopje hídjait egyesével megcsodáljuk. A Szabadsághíd mellett az Art Bridge-n végigmentünk, ahol macedón művészek szobrai kerültek kiállításra. A következő híd a Macedón Civilizáció Hídja volt, itt makedón uralkodók és fontos személyek szobrai voltak. Végül pedig a Kőhíd, ami Szkopje egyik legrégebbi hídja, több száz éves. A sok híd, szobor és látványosság után az egyik, folyóparton lévő étterembe ültünk be ebédelni. Mivel itt húsmentes, helyi étel nem volt, ezért én francia hagymalevest kóstoltam meg, párom macedón pastrmajlija-t evett, ez a pizza egy helyi verziója. Itt megemlítem, hogy nagyon sok a kóbor állat az utcákon, de gondozzák őket, és oltva is vannak, tehát veszélytelenek és tényleg jámbor jószág mind. Sőt, annyira jól vannak tartva, hogy én kenyérrel próbáltam etetni őket, sikertelenül. Ha ez valakit zavar, annak azt ajánlom, hogy zárt térrel rendelkező étteremben egyen, mert hozzánk simán odajöttek a kutyusok és cicák kunyizni - adtunk is nekik persze. Ebéd után a Főtérre sétáltunk, a hatalmas Nagy Sándor szökőkutat megnézni és a azt az épületet, amiben az első lift volt. Végül a Macedón kapun áthaladva Szabadságharcos Nő Parkját és szobrát is meglátogattuk második napunk befejezéseként.














3. nap


Azért, hogy ne csak a városban mászkáljunk, kirándultunk egyet a Szkopjéhez közeli Matka kanyonban. Ide a 60-as jelzésű busszal mentünk, és mivel a neten azt olvastam, hogy egy jegy csak 35dénár, csak nagy bankjegyek voltak nálunk és apróba ez az összeg kikészítve. Természetesen a buszon ez az összeg hirtelen elképesztő mértékű lett - értsd több száz dénár - ezért először néztünk egymásra a sofőrrel, aztán mivel a nagy bankjegyből nem tudott visszaadni, mutogatott, hogy üljünk le. Az oda és vissza utat is megspóroltuk - ez egy fantasztikus taktika, máshol is be fogom vetni -, így körülbelül 1000-1500 dénárral voltunk plusszba. A Matka tavat és a kanyon is megnéztük, több órán keresztül túráztunk és élveztük a friss levegőt. Délután jött a busz 14 óra környékén - van menetrend, de teljesen kiszámíthatatlan, nálunk másfél órát késett. Szkopjéba visszatérve, a folyóparton, egy másik étteremben vacsoráztunk meg, párom ismételten helyi sajátosságot, 'letna mandza'-t evett, ami olyan, mint nálunk a lecsó - én egyszerű négysajtos pennét falatoztam. Aztán szuvenírvásárolgatást követően ágyba is zuhantunk, mert másnap kora reggel indult vissza a repülőgépünk.






You Might Also Like

0 megjegyzés

Népszerű Bejegyzések

Facebook

Instagram

Subscribe