Egy magyar lány Brüsszelben

péntek, november 02, 2018




Hosszú hétvége egyik napján Brüsszelbe mentünk a Wizzairrel. A belga főváros tipikusan azon városok egyike, amire szerintem 1 nap is elég a látványosságok megtekintésére. Ezért, hogy megünnepeljük egyúttal az egyéves évfordulónkat, egynapos városnézést terveztünk. Mivel a Wizzair reggel indít oda (6:15) és este vissza (21:45) is gépet, ezért költséghatékonyan tudtuk az utazásunkat kivitelezni. Ebben a bejegyzésben kis útikalauzt adok arról, hogyan lehet időben és pénzben is legjobban kijönni, ha valaki rapid kirándulást szervezne ide. A reggel 6:15kor induló repülőgép körülbelül 8 órakor érkezett meg a Charleroi Airportra. Több lehetőség is van arra, hogy bejussunk a városba, de a legolcsóbb és leggyorsabb az Airport Shuttle Bus (helyben megvéve 17€/út, retúr jegy 31€), ezzel 40-50 perc alatt Brüsszel belvárosába jutottunk a Gare du Midi-hez. Innentől gyalogosan folytattuk az utunkat, elsőként a Halle Gate elnevezésű, több, mint 600 éves, mesébe illően gyönyörű épületet néztük meg, ami az egyik leglenyűgözőbb, középkori épület Brüsszelben. 



|| TAMARATOTH : kabát ||
|| SERTEES : táska ||
|| TALLY WEIJL : szoknya ||

 

Kis utcákon átkelve, és egy lift segítségével, megnéztük a Brüsszeli Igazságügyi Palotát, amit tataroztak éppen, de ettől függetlenül is páratlanul szép. A Palotától elindultunk egyenesen a Brüsszeli Park irányába, és rengeteg nevezetességgel találkoztunk.  A Notre Dame du Sablon, aminek a jelentése, hogy "a mi Sabloni hölgyünk" egy gyönyörű gótikus templom volt, amit mindenképp megéri megnézni, már csak azért is, mert magyar vonatkozása is van a templomnak, mivel Zita királynő - utolsó magyar királyné hamvai a templomban kerültek elhelyezésre. Folytatva utunkat elérkeztünk a hatalmas térre, a Place Royale-ra. Itt megnéztük a Saint-Jacques templomot, vele szemben pedig a híres Zenemúzeumot. 



 


 

Belgiumot nem érdemes elhagyni anélkül, hogy a waffle-t ne kóstolnánk meg. Az előbb említett téren egy bájos furgonból árultak 2€-ért, így vettem is egyet. Belgiumnak 3 hivatalos nyelve van: a francia, a német és a holland, de angolul is lehet boldogulni a városban. Mivel franciát tanulok, igyekeztem kamatoztatni a nyelvtudásomat, mert a helyiek szeretik, hogyha próbálsz az ő nyelvükön kommunikálni. A 'Je voudrais' (ejtsd: zsö vudre) annyit tesz, hogy 'Szeretnék...', tehát a waffle-t - például - úgy tudjátok kikérni, hogy: Je voudrais une waffle, s'il vous plait. Egyébként annyira lelkesek voltak a helyiek, hogy amit nyelvtanilag nem mondtam helyesen, kijavították udvariasan. Ezt egyáltalán nem vettem rossz néven és nem is szabad. A teret elhagyva, a Királyi Palotához értünk, amivel szemben van a hatalmas Brüsszeli Park. Itt szusszantunk egyet, amit azért is érdemes, mert ha tömegközlekedés nélkül járjuk be a várost, akkor sok kilométert kell megtennünk.

 




 

A park után Brüsszel főterére mentünk a Grand Place-ra, ahol rengeteg időt töltöttem csak az épületek bámulásával, olyan lélegzetelállító. Bármerre is néz az ember, Brüsszel óvárosának legfontosabb részeként ez a tér fantasztikus, nem mellesleg a világörökség része is. Innen az egyik kis utcában megtaláltuk a Manneken Pist, ami egy pisilő kisfiút ábrázoló szökőkút, vele pont ellentétes irányban pedig a kislány párját, a Jeanneke-Pist. Sajnos, a vandálok elől a kislány szobrot el kellett zárni, amit igazán szomorúnak találtam. A főtéren megsimogattam az Everaard t’Serclaes emlékművet, mert ez azt jelenti, hogy még vissza fogok térni Brüsszelbe. 

 








 


 

Mivel ekkor már 14:00 volt elindultunk az előre kinézett, a C'est bon, c'est belge nevű étterembe, ahol helyi, belga ételeket kóstoltunk meg. Én Stoemp du jour-t kértem párolt zöldségekkel - vegetáriánusként -, párom Carbonnade de flamande-ot, ami flamand pörkölt. Annyira laktató és finom volt, hogy be sem tudtam fejezni. Italnak én belga gin-tonicot, barátom pedig a belga, Jupiler világos sört rendelt. Itt is igyekeztem franciául elmagyarázni a pincérnek, hogy mit is szeretnénk, ennek eredménye lett a gin tonic, mivel eredetileg csak belga tonicot akartam inni. Nem győzte mutatni a pincér, hogy igyak-igyak, mert nem látja, hogy fogyna az italom - szegény nem tudhatta, hogy alkoholt nem sűrűn fogyasztok, így számomra igencsak nagy kihívás volt. A városközpontban található utolsó, népszerű nevezetesség, amit megnéztünk a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház volt. Ide be is mentünk, aminek utólag nagyon örülök, mert kár lett volna kihagyni. A templom azért is fontos a belga nép számára, mert itt tartotta az esküvőjét Fülöp belga koronaherceg és Mathilda hercegnő. Végül pedig a 6-os metróra szálltunk a Bonatique megállónál, hogy eljussunk az Atomiumhoz. A kilenc gömbből álló építmény acélból készült és a vas tércentrált köbös fémrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Érdekesség, hogy mivel a Hupikék Törpikéknek idén 60 éves évfordulója van és ez egy belga mese, az Atomium egyik gömbjén egy hupi törpfej található. Ezután a metróra visszaszállva a Gare du Midi megállóhoz mentünk, hogy a shuttle busszal időben kiérjünk a reptérre. Itt jelezném, hogy óriási sorok álltak a buszra várva, ezért aki nem szeretné lekésni a gépét - mivel a buszok csak félóránként közlekednek -, az 1-2 órát pluszba számoljon rá és inkább hamarabb induljon.
 

 






You Might Also Like

0 megjegyzés

Népszerű Bejegyzések

Facebook

Instagram

Subscribe