Egy magyar Pozsonyban

szerda, október 10, 2018



A buszos kirándulásoknak nem lehet nemet mondani! Van egyfajta bája ezeknek a rapid, 1 napos utazásoknak. Sokan azt gondolhatjátok, hogy egyetlen nap egy városban nem elég semmire. Erre már többszörösen sikerült rácáfolnom, legalábbis saját magam számára egészen biztosan. Izgalmas és kihívásokkal teli egy ilyen nap, amibe belesűrítek mindent amit csak lehet. Én annak a híve vagyok, hogy inkább 1-2 napot töltök egy városban, de az 0-24 sétálás, mászkálás, múzeumok és helyi specialitások megkóstolásával teljen. Mivel a bakancslistámon van Európa összes fővárosának meglátogatása, így ezúttal egy szuper lehetőséggel, a NEOLINE UTAZÁSI IRODA által szervezett buszos kalandozással mentem el párommal a szlovák fővárosba, Pozsonyba. Be kell valljam, nem hittem volna, hogy ez a város ennyire rabul ejt majd. Reggeli órákban, 6:30-kor indultunk a Blaha Lujza térről egy kényelmes busszal, majd 10:00-ra megérkeztünk az úti célunkhoz. Azt követően, hogy a helyi idegenvezetőnket, Júliát is felvettük, folytattuk utunkat a Pozsonyi várhoz, miközben számos érdekességet mesélt a Pozsonyi vár történetéről: <Mária Terézia rendkívül kedvelte a várost, így akkoriban élte fénykorát is, viszont fia, II. József - a kalapos király - nem szerette, ezért minden értéket elszállíttatott Bécsbe. Ezután történt, hogy egy hideg, téli éjszakán a strázsáló katonák fáztak és egy szerencsétlen tűzgyújtás következtében a vár majdhogynem teljesen porig égett.> Még sok lebilincselő sztorit hallhattunk a konzulátusokról is és más nevezetességekről, miközben megérkeztünk a várhoz. A négyszögletű ékköve a városnak valóban meseszép lett. Nem csupán a várat, hanem a politikai indíttatásból átadott I. Szvatopluk morva fejedelem lovasszobrát, valamint a hátsó részen kialakított kavicsos, puritán udvarrészt is megnéztük.


|| COQUETTE HAT : svájcisapka ||
|| ANDREASZANYI : sál ||
|| MONIK : kabát ||
|| PIZSI : leggings ||
|| JUHASZDORA : táska ||




A vár körbejárása után ismét buszra szálltunk és az Óvárosba mentünk. A Mihálykapuhoz tartva egy romantikus utcácskában mondta az idegenvezető hölgy ránk pillantva, hogy ha egy pár kézen fogva, levegőt visszatartva átmegy az átjárón (ami a képen a hátunk mögött van),  akkor örökre együtt maradnak. Természetesen mindkettőnknek megtetszett ez a helyi "babona", ezért át is mentünk lélegzetvisszafojtva. Ezt követően megérkeztünk a Mihálykapuhoz, ami egyben a kapuja is az Óvárosnak, és itt megy a koronázási út. Ezt onnan is tudtuk, hogy az aszfalton arany koronák vannak. Közvetlenül a Mihálytorony alatt pedig egy „arany kör” van az aszfaltban, ez az úgy nevezett nulladik kilométer, amelyen a világ 29 fővárosa és Pozsony távolsága látható (Én Budapesthez álltam a kép erejéig).




|| WINK : cipő ||


A Főtérre érkezve megnéztük az Óvárosházát, majd a belső udvarán átmentünk a Prímási Palotához. Ez az épület elképesztően gyönyörű volt. A palota legfontosabb látnivalója a 17. századi angol gobelinek gyűjteménye, amely (görög mitológiai) Leanderosz és Hero szerelmi történetét ábrázolja. Ebből nincs több a világon, értékét felbecsülni sem tudják, ezért megérte a 3€-t kifizetni a belépőjegyért. Bent a tükörtermet tudtuk megnézni - bejáratból -, aztán különböző festményeket és a gobelineket, miközben a nyomunkban járkáltak szúrós szemmel a jegyszedő nénik, nehogy bármit is lefotózzunk.









A palota hátsó udvarán mentünk tovább, így a színes házakkal és érdekesebbnél érdekesebb éttermekkel tűzdelt utcákon eljutottunk egy "man at work" elnevezésű szoborhoz. Ez egy embert ábrázol, aki éppen a csatornából néz kifelé. Az a "mítosz" terjedt el, hogy ha megsimogatod a fejét és kívánsz egyet, az beteljesül. Nekem az ilyesfajta városi legendák mindig nagyon tetszenek, így én is megsimogattam a szobor buksiját. Ezen a kis utcán továbbsétálva megnéztük a Szlovák Nemzeti Színházat, majd a Panská sétálóutcára visszakanyarodva egyenesen lesétáltunk a Szent-Márton Dómhoz. A Szent-Márton Dóm volt az egykori koronázó templom, ami - egyébként - Pozsony legnagyobb és leghíresebb temploma. A dóm érdekessége, hogy a tetején a magyar Szent Korona kicsinyített mása látható (ezt az UFO kilátóból meg is néztem, de erről később).




|| COQUETTE HAT : svájcisapka ||
|| ANDREASZANYI : sál ||
|| MONIK : kabát ||
|| TAMARATOTH : póló ||
|| PIZSI : leggings ||
|| JUHASZDORA : táska ||
|| WINK : cipő ||




Egy utcával lejjebb megnéztük a Szentháromság-szobrot vagy más néven a Pestis szobrot. Ezen a sétálóutcán is rengeteg étterem, kávézó és látványos szobor található, mint például az Andersent ábrázoló szobor, ami nagy kedvencem lett, leginkább Andersen lábánál lévő csiga miatt. Körülbelül 10-15 perc gyalogolás után, belebotlottunk egy fesztiválba, ahol középkori öltözékekbe bújt emberek masíroztak az utcán. Fergeteges látvány volt. Végül eljutottunk a Kék templomba, ami az abszolút favorit lett a városban található nevezetességek közül. Igazi mesebeli templomnak néz ki, nem csoda, hogy nagyon kedvelt esküvők szempontjából. Legfeltűnőbb része a 37 méter magas, henger alakú torony, melynek külsejét a Zsolnay-gyár által készített káprázatosan gyönyörű, kék majolika és a zománcozott tetőcserép határozza meg. Aki Pozsonyban jár, annak vétek lenne kihagyni ezt a pompás építészeti remekművet.









Ezután a velünk érkező idegenvezető elköszönt és körülbelül 2-3 órás, önálló városfelfedezés következett. Mivel már jó előre kinéztem, hogy a kötelező programokon kívül hova lehetne még menni, párommal visszamentünk a Szent-Márton Dómhoz, amivel szemben van a Jó Pásztor Háza. Ennek a négyszintes palotácskának az egyik emeletén található egy óramúzeum, de az épület érdekessége, hogy déli oldalán mindössze 1 szoba + 1 lépcsőháznyi szélességű. Nevét egyébként a ház délkeleti sarkán, az első emelet magasságban elhelyezett szoborról kapta, amely Jézus Krisztust ábrázolja, mint Jó Pásztort. A másik látványosság, amit semmiképp sem szerettem volna kihagyni a 7,40€ belépőjegye ellenére sem, az az UFO. Ez a kilátó a híd végében található, és 84 méter magasan van, ahova lifttel lehet feljutni. Csak ajánlani tudom, mert odafentről a panoráma lélegzetelállító és az egész várost belátni, a Szent-Márton Dóm tetején lévő koronát pedig távcsővel is megnézhettem.






Kulináris élvezetek tekintetében sem lehet okom panaszra. Minden utazásom előtt megnézem, milyen ételeket érdemes megkóstolni és odafigyelek, hogy mindig helyi, nemzeti étel közül válasszunk. A Panská utcában egy hangulatos helyi étterembe ültünk be elsőként, ahol főételnek párom hagyományos, szlovák sztrapacskát rendelt, én vegetáriánusként paradicsomos-gombás dumplingot (nem tudtam normálisan lefordítani, ezért inkább ezt használtam). Mindkettőnknek nagyon ízlett mindkét fogás, viszont még hazaút előtt desszertet is szerettem volna kóstolni, így egy kávézóba is betértünk, ahol a helyi mákos gubát rendeltem. Érdekes volt, hogy hasonlóan a főételemhez ezt is dumpling-nak hívták, és mézzel volt leöntve. Az íze pedig fenomenális volt, viszont annyira laktató is egyben, hogy meg sem bírtam teljesen enni.










Összefoglalva az utazást, csak bátorítani tudlak benneteket, hogy próbáljátok ki magatok is az utazási iroda 1 napos ajánlatát. Nekünk minden belefért, amire igényünk volt, a lehető legtöbb nevezetességet megnéztük, múzeumba is mentünk, helyi ételeket is megkóstoltunk és szuvenírt is vásároltunk. Fantasztikusan éreztük magunkat, úgyhogy mi már foglaljuk is a következő utunkat!


You Might Also Like

0 megjegyzés

Népszerű Bejegyzések

Facebook

Instagram

Subscribe