A buszos kirándulásoknak nem lehet nemet mondani! Van egyfajta bája ezeknek a rapid, 1 napos utazásoknak. Sokan azt gondolhatjátok, hogy egyetlen nap egy városban nem elég semmire. Erre már többszörösen sikerült rácáfolnom, legalábbis saját magam számára egészen biztosan. Izgalmas és kihívásokkal teli egy ilyen nap, amibe belesűrítek mindent amit csak lehet. Én annak a híve vagyok, hogy inkább 1-2 napot töltök egy városban, de az 0-24 sétálás, mászkálás, múzeumok és helyi specialitások megkóstolásával teljen. Mivel a bakancslistámon van Európa összes fővárosának meglátogatása, így ezúttal egy szuper lehetőséggel, a NEOLINE UTAZÁSI IRODA által szervezett buszos kalandozással mentem el párommal a szlovák fővárosba, Pozsonyba. Be kell valljam, nem hittem volna, hogy ez a város ennyire rabul ejt majd. Reggeli órákban, 6:30-kor indultunk a Blaha Lujza térről egy kényelmes busszal, majd 10:00-ra megérkeztünk az úti célunkhoz. Azt követően, hogy a helyi idegenvezetőnket, Júliát is felvettük, folytattuk utunkat a Pozsonyi várhoz, miközben számos érdekességet mesélt a Pozsonyi vár történetéről: <Mária Terézia rendkívül kedvelte a várost, így akkoriban élte fénykorát is, viszont fia, II. József - a kalapos király - nem szerette, ezért minden értéket elszállíttatott Bécsbe. Ezután történt, hogy egy hideg, téli éjszakán a strázsáló katonák fáztak és egy szerencsétlen tűzgyújtás következtében a vár majdhogynem teljesen porig égett.> Még sok lebilincselő sztorit hallhattunk a konzulátusokról is és más nevezetességekről, miközben megérkeztünk a várhoz. A négyszögletű ékköve a városnak valóban meseszép lett. Nem csupán a várat, hanem a politikai indíttatásból átadott I. Szvatopluk morva fejedelem lovasszobrát, valamint a hátsó részen kialakított kavicsos, puritán udvarrészt is megnéztük.

A Főtérre érkezve megnéztük az Óvárosházát, majd a belső udvarán átmentünk a Prímási Palotához. Ez az épület elképesztően gyönyörű volt. A palota legfontosabb látnivalója a 17. századi angol gobelinek gyűjteménye, amely (görög mitológiai) Leanderosz és Hero szerelmi történetét ábrázolja. Ebből nincs több a világon, értékét felbecsülni sem tudják, ezért megérte a 3€-t kifizetni a belépőjegyért. Bent a tükörtermet tudtuk megnézni - bejáratból -, aztán különböző festményeket és a gobelineket, miközben a nyomunkban járkáltak szúrós szemmel a jegyszedő nénik, nehogy bármit is lefotózzunk.

A palota hátsó udvarán mentünk tovább, így a színes házakkal és érdekesebbnél érdekesebb éttermekkel tűzdelt utcákon eljutottunk egy "man at work" elnevezésű szoborhoz. Ez egy embert ábrázol, aki éppen a csatornából néz kifelé. Az a "mítosz" terjedt el, hogy ha megsimogatod a fejét és kívánsz egyet, az beteljesül. Nekem az ilyesfajta városi legendák mindig nagyon tetszenek, így én is megsimogattam a szobor buksiját. Ezen a kis utcán továbbsétálva megnéztük a Szlovák Nemzeti Színházat, majd a Panská sétálóutcára visszakanyarodva egyenesen lesétáltunk a Szent-Márton Dómhoz. A Szent-Márton Dóm volt az egykori koronázó templom, ami - egyébként - Pozsony legnagyobb és leghíresebb temploma. A dóm érdekessége, hogy a tetején a magyar Szent Korona kicsinyített mása látható (ezt az UFO kilátóból meg is néztem, de erről később).

Kulináris élvezetek tekintetében sem lehet okom panaszra. Minden utazásom előtt megnézem, milyen ételeket érdemes megkóstolni és odafigyelek, hogy mindig helyi, nemzeti étel közül válasszunk. A Panská utcában egy hangulatos helyi étterembe ültünk be elsőként, ahol főételnek párom hagyományos, szlovák sztrapacskát rendelt, én vegetáriánusként paradicsomos-gombás dumplingot (nem tudtam normálisan lefordítani, ezért inkább ezt használtam). Mindkettőnknek nagyon ízlett mindkét fogás, viszont még hazaút előtt desszertet is szerettem volna kóstolni, így egy kávézóba is betértünk, ahol a helyi mákos gubát rendeltem. Érdekes volt, hogy hasonlóan a főételemhez ezt is dumpling-nak hívták, és mézzel volt leöntve. Az íze pedig fenomenális volt, viszont annyira laktató is egyben, hogy meg sem bírtam teljesen enni.