Honvágy:
Egy magyar Bécsben

hétfő, július 23, 2018




Bécs városát szerintem a legtöbb magyar ember karácsony idején, az adventi vásárkor látogatja meg. Mivel még sosem voltam az osztrák fővárosban, elhatároztam, hogy én semmiképp sem ekkor szeretném megnézni - amúgy sem szívlelem a tömeget és a hideget. Így befizettem magunkat egy 1 napos, buszos kirándulásra, ami bemutatja a lehető legtöbbet a városban. Őszinte leszek, szerintem nagyon megéri, de akik többet szeretnének látni belőle, azoknak 2-3 napot javaslok. Nekem bőven elegendő volt, habár még tervbe van 1-2 visszalátogatás, mert a város gyönyörű, tiszta és felejthetetlen. Bécsre azért is voltam kíváncsi, mert magyar vonatkozásában is történelmi jelentőséggel bír. Tudtátok például, hogy a Habsburg család első meghatározó alakja Guntram der Rieche (Gazdag Guntram) volt, a név pedig onnan ered, hogy a család Habichtsburg (Héjavár) területén telepedett le, és ekkor felvették rövidítésképp a Habsburg nevet. De Bécsben született Gróf Széchenyi István is (a bejegyzésben meg is mutatom hol tudjátok megnézni azt a házat, ahol született) és az is kiderül, miképpen van köze a városnak a budapesti parlament épületéhez.








A bónuszbrigádon foglalt, az Adutours Utazási Iroda által szervezett útnál 7 óra után indultunk a Hősök Teréről, és körülbelül fél 11-re érkeztünk meg Bécs főterére, a Mária Terézia térre. Fenomenális és szavakba alig önthető az impozáns tér látványa a húsz méter magas szoborral a közepén. A szoboregyüttesen összesen 24 alak látható - megszámoltam bizony - és többek között magyar grófok és tábornokok is. A tér két szélén látható épületek ikerszerűen állnak egymással szemben, az egyik a Bécsi Szépművészeti Múzeum, a másik pedig a Bécsi Természettudományi Múzeum. Érdekesség: a Természettudományi Múzeum előtt található egy nagy elefánt-szobor, amire rá lehet ülni - ezt én sem hagyhattam ki, imádom az elefántokat talán azért, mert amikor kisgyerek voltam, megkérdeztem édesapámat, hogy amikor annyi idős volt mint én - 5-6 éves - mitől félt, és erre azt válaszolta, hogy az elefánttól, mert akkoriban elképzelni sem tudta ezeket az állatokat. Ez nagyon megragadt bennem.



A főtér körbejárása után a térrel szemben van a Burggarten (Várkert), itt megnéztük Mozart emlékművét - annyira elbűvölő volt, hogy még az előtte lévő kertrészen a piros virágok hangjegy alakban vannak- majd a Várkerten átsétálva láttuk a lepkeház és az új Hofburg épületét is hátulról. Itt átkeltünk a hatalmas, Habsburg címerrel, a kétfejű sassal díszített kapu alatt, majd Albertina téren keresztül - ahol egy gyönyörű szökőkút is található -  kijutottunk az Augustinerstraße útra, ami egyenesen a Josefplatzra vezetett bennünket. Itt található a hatalmas Nemzeti Könyvtár, de mi nem ebbe mentünk be, hanem a tér bal oldalán lévő kis kápolnába, ugyanis ebben templomban esküdött meg Sissi hercegnő is - több más Habsburg mellett - és jelenleg is 54 Habsburg szív található meg egy külön részen - ide azonban előre bejegyzett időpontra kell menni, így nem néztük meg. Pompázatosan festett a templom belülről is, a tágas terek és az egekbe nyúló belmagasságok teljesen elvarázsoltak.





Az egyik kis utcába érve (Dorotheergasse) folytattuk utunkat a Dorotheum aukciós házon keresztül, amely az egyik legrégebbi aukciósház az egész világon. Belül számos kincset, csecsebecsét tudtunk megnézni, amik persze borsos áron elérhetőek, sőt még Arnold Schwarzenegger dedikált portréját is megcsodáltuk. Utána következett a Kapucinus Templom, aminek belsejében található a császári kripta. Ebben a templomban 107 szarkofág és 5 szívurna van, így akit ezek érdekelnek, javaslom a megtekintését - főként, akik kedvelik a koponyákkal díszített műemlékeket. Az autók mellett igen elterjedtek közlekedési eszközként a lovaskocsik - fiákerek. Azoknak, akik szeretnék kipróbálni ki kell nyitniuk a pénztárcájukat - pont, mint Velencében a gondola - mert egy kisebb körút is több, mint 40€. 



A Kärtner Strasse, ami pár méterre volt, olyan, mint Budapestnek a Váci utca. Ez a város legnagyobb bevásárló utcája; számos bank, gyógyszertár, drogéria, parfüméria, férfi, női és gyermekruházati üzlet, utazási iroda, mozi, étterem, kávézó, ékszerész, kaszinó és egyéb üzletek találhatók itt és jó, ha megjegyezzük, hogy a Steffl áruház 5. emeletén található mosdó ingyenes. Az utcából elágazó Singerstraße úton elhaladva az első sétálóutca balra (Churhausgasse) megláthattuk a gyönyörű Szent István-székesegyház (Stephansdom) épületének egy részletét. Azért fontos ez a részlet, mert nagyon kevés műemléken maradt fenn a Habsburg címer ikonikus ábrázolása, ez pedig az egyik legrégebbi fennmaradt darab, ezért érdemes erre jönni, amikor a székesegyházat akarjuk megnézni. 





Amit érdemes tudni a Szent-István székesegyházról: Magyarországi mesterek építették, I. Lipót parancsára pedig itt helyezték el a máriapócsi Madonna kegyképét. Ez egy abszolút kötelező látványosság azok számára, akik a városba látogatnak, hiszen Ausztria egyik legjelentősebb gótikus épülete. Mivel ingyenes a megtekintése, mi is bementünk megnézni ezt a monumentális építményt.




 || ASHBURY :  ruha ||
|| ENIHORN : táska ||
|| OOH MY DEER : karlánc ||


A székesegyház megtekintése után a Graben-ra mentünk, ami szintén Bécs egyik legforgalmasabb sétálóutcája. Mint megtudtam a Graben jelentése magyarul árok, ami onnan ered, hogy az utca a 18. századig várárok volt. Jelenleg rengeteg csodálatos üzlet, étterem és egyéb található rajta. Mint például a Pestisoszlop. A Pestisoszlop Bécs egyik legismertebb szobra. A felállításának oka, hogy Bécsben sokáig tombolt a pestis és kegyelemszobrot állítottak, ezzel remélve a járvány végét. Az oszlopon a Habsburg országok és tartományok  címerei láthatók, így a császári Magyarország címere is.


  || ASHBURY :  ruha ||

A sétálóutca végén balra tekintve megpillantottuk Bécs ékességét, Hofburgot, az egykori császári palotát. Kétségtelenül ez lett a kedvenc épületem az egész városban, annyira csodálatos és fenséges. Ami innen látható az a Szent-Mihály szárny, ez a leghíresebb része a palotának az 50 méteres magasságba felnyúló óriási kupolája miatt. Engem is teljesen levett a lábamról.

 || ASHBURY :  ruha ||
|| ENIHORN : táska ||
|| OOH MY DEER : karklánc ||

Lefordultunk a téren a Herrengasse utcára, ahol az 5-ös házszám alatt található az a ház, ahol a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István született 1791. szeptember 21-én. Itt található egy kis márványtáblácska is. Továbbsétálva az itthon is megtalálható egyik legrégebbi kávézót is megnéztük, a Cafe Centralt, mert szemben az itthonival a bécsi épület még eredeti kialakításában maradt meg. Pár méterrel később egy Ferstel Passage nevű épülethez értünk. Ez valamikor a Ferstel Palota volt és most üzletházként funkcionál, de egykor nagyon fontos része volt a bécsi arisztokraták életének. Gyönyörű márványos díszítések borítják belülről az épületet. Ezután mentünk a Minoritenkirche-ba. Ez a Minorita templom Bécs egyik legérdekesebb egyházi építménye. Igen magas, sátorformát öltött tetőzete egy hatszögletű tornyot, az északi szentélyt és egy háromemeletes bérházat fog közre. Külseje mellett a belseje is értékeket rejt, mert Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája, jobban mondva annak pontos mása van benne, méghozzá mozaikból. Hihetetlenül érdekes és mivel ingyenesen látogatható, így költség nélkül nézhettük meg. Az alkotást amúgy Napóleon rendelte meg.





Pár utcával arrébb ellátogattunk a Burgtheaterbe (azaz a Várszínházba, bal oldali kép), ahol mint megtudtuk számos magyar színész is játszik, sőt magyar rendezők is dolgoznak benne. Szemben vele van a Bécsi Városháza (jobb oldali kép) - a tetején egy 3,40 m magas páncélos lovag 6 méteres lándzsával-, amelyet Friedrich von Schmidt, osztrák építész tervei alapján építettek és nem tudom, ki fedezi fel, de páratlan a hasonlóság a Parlamentünkkel. Nem véletlen, hiszen Schmidt a magyar Országházat tervező Steindl Imre tanára volt, így inspirálódott tanárától (a parlamentünk egyik különlegessége egyébként, hogy kis és nagy tornyot is beleszámolva összesen 365 tornya van). A Bécsi Parlament mellett is elhaladtunk, azonban jelenleg hatalmas tatarozáson megy keresztül, így nem túl sokat lehetett belőle látni. Amit viszont láttunk és hallottunk róla, neoklasszicista épület, a görög templomokra hasonló stílusban. Ehhez pedig remekül illik, hogy a parlament épülete előtt egy hatalmas Pallasz Athéné szobor található. (bár, hogy őszinte legyek nem teljesen értem, hogy miért)




A Parlamenttel szemben a Volksgarten (Népkert) volt, ide is bementünk. Ez maga a paradicsom, főleg mivel imádom a rózsákat. Valahogy úgy vagyok a rózsákkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Ebben a kertben több, mint 400féle rózsa található, valamennyin olvasható a nevük és mesebeli az egész kert. Körbejártuk az egészet, megszagoltam jónéhány rózsát, aztán 10 percre le is ültünk, hogy csak simán gyönyörködjünk a tájban. Annak ellenére, hogy kánikula volt (28 fok), itt a béke és nyugalom feledtette az emberrel. Nagypapám kedvence volt a sárga rózsa, ezért megkerestem az egyik legszebb sárga rózsabokrot is, hogy lefotózzam. A kertben mulattató volt a virágfüzérekkel kidíszített "biciklitaxik" látványa is.



   || ASHBURY :  ruha ||
|| ENIHORN : táska ||
|| OOH MY DEER : karlánc ||


A Népkert után a Hofburg felé vettük az irányt, ezúttal a Nemzeti Könyvtár, a Heldenplatzon található szárny felé.  Károly főherceg lovasszobrát, Savoyai Jenő herceg szobrát is megnéztük útközben és páratlan a császári palota gigantikus mérete. Lehetetlen, hogy ne tátsa el a száját az, aki látja. A palota oldalában pedig átsétáltunk a Hősök kapuján, így egyenesen eljutottunk vissza a Mária Terézia térre.



A szervezett túrát követően a saját, szabadidős részünk következett. Mivel itt, a térnél mennek el a villamosvonalak, ezért tömegközlekedéssel gyerekjáték eljutni az Operaházhoz (71) - mi gyalogoltunk, mert akkor még nem voltam biztos, hogy villamossal el lehet oda jutni. Útközben - az Opernringen - Goethe szobrát is megcsodáltuk, aminek vicces története, hogy állítólag azért készült ülő szobor az íróról, mert azt mondta, hogy mire elkészül a szobor, addigra elfárad. Érdekesség még, hogy az Opernringen jelenleg Pop Up Showroom van Zoób Katinak, ezért aki egy kis hazai divatot szeretne látni, mindenképp nézze meg!




Az Operaháznál lefordultunk a Karlsplatzra és beiktattuk megtekintésre a Károly-templomot is. A Károly-templomot követően pedig a Szovjet győzelmi emlékművel zártuk a körutat, visszafelé pedig, mivel már farkaséhesek voltunk, beültünk egy vendéglőbe. Aki ide készül, az számoljon azzal, hogy rendkívül drága az étkezés, egy átlagos vendéglőben is 15€-nál kezdődnek az ételek (Persze, előfordulhat, hogy mi voltunk pechesek, vagy túl nagy igényűek). Én természetesen egy Wiener Schnitzelt kértem, és érdekes, mert a panír valahogy másabb volt az itthoninál, de rendkívül ízletes és laktató volt.


    || ASHBURY :  ruha ||
|| ENIHORN : táska ||
|| OOH MY DEER : karlánc ||




You Might Also Like

0 megjegyzés

Népszerű Bejegyzések

Facebook

Instagram

Subscribe