Honvágy:
Egy magyar Bulgáriában

kedd, június 12, 2018




Mivel eltökélt szándékomban áll Európa országainak fővárosait megtekinteni, ezúttal Bulgáriát vettük célba. A Wizzair fapados légitársasággal mentünk ismét, mert hihetetlen olcsón lehetett a jegyeket beszerezni. Körülbelül az egész utunk 50.000 Ft volt kettőnknek szállással és költéssel együtt. A repülőtérre már korán kiérkeztünk, ezért sokáig tudtam gyönyörködni a gépek fel- és leszállásaiban. Valahogy mindig félelemmel vegyes izgatottsággal nézem ezeket a monstrumokat és eszembe jut, hogy a Wright fivérektől hogyan jutott el idáig az emberiség. Nekünk annyira hétköznapi az, ami egykor maga volt a csoda. Meglepődtem, hogy mennyi priority jegyes utas volt, holott szerintem nem éri meg a plusz pénzt csak az, hogy legyen egy kisebb táska nálad és látszólag hamarabb mehetsz fel a gépre. A repülés pillanatok alatt eltelt, mivel csupán 1 órás az út.





1. nap

Megérkezvén a repülőtérre kezdődött a "móka". Amiket érdemes tudni nektek is, hogy többféleképp lehetséges bejutni a városba. Az unióból érkező fapados járatok a Terminal1-be szállnak le, innen két busz megy a városba, a 84 és a 184 - a buszjegy 1,6 leva. Megy egy ingyenes transzferjárat a Terminal2-be, ahol megy a 2-es metró, de a transzfer csak félóránként jár. Mi megvártuk ezt a transzferjáratot és átmentünk a másik terminálba, hogy kipróbáljuk a metrót. Nem sokban különbözik a mieinktől - Sőt! Jegyet automatákból és kasszánál is lehet venni, ez 1,6 leva. Euróval érdemes menni és azt a reptéren - ott minél kevesebbet - váltani, majd a belvárosban a bankoknál, mert ott a legjobbak az árfolyamok. Egyébként feketén árulnak a városban is mindenféle emberek, és sokkal jobb árfolyamot ígérnek, de nem érdemes bedőlni nekik, mert többségük már lejárt valutát ad. Visszatérve a metróra, a belvárosi megállója Serdika, a mi szállásunk is itt volt, ami főként azért volt szuper, mert a legtöbb látványosság ennek a közelében található. 

 

A szállásunkat gyorsasággal elfoglalva, egyből nekiiramodtunk a városnak. Ha helyi, tradicionális ételt szeretne valaki kipróbálni, először készüljön fel, mint ahogy én is tettem, hogy mik is azok, mert azt a szót, hogy "traditional" abszolút nem ismerték az éttermekben. Volt olyan hely, ahol hatalmas táblán volt kiírva, hogy "traditional bulgarian food" és a pincérnő mégse értette - holott a felsőfokú angolommal nem hinném, hogy rosszul ejthettem ki XD. Serdika főterén a Happy Bar nevű helyre ültünk be. Hajthatatlan vagyok azt illetően, hogyha valaki külföldre megy, akkor amennyire engedi a gyomra és a pénztárcája tradicionális ételt fogyasszon. Ez most nálam a kebapcse nevű ételt jelentette, ami tulajdonképpen olajban kisütött húspogácsák, olyanok mintha kis kolbászok lennének. Köretnek krumplipürét kaptam, salátával. Az ételek mellett a helyi italokat is megkóstoltuk, kezdésnek az egyik leghíresebb bolgár sört, a Kamenitza-t. Ennek az íze elég kesernyés volt, alapból sokkal keserűbb, mint az itthon kapható sörök.


Étkezés után olyan helyet néztünk ki a térképen, ahova gyanítottuk, hogy a másfél nap alatt nem lenne időnk elmenni. Így végigsétáltunk Szófia legforgalmasabb és látványosabb sétálóútján, a Vitosha Boulovard-on, megnéztük az üzleteket, épületeket, és lesétáltunk egészen a Nemzeti Kultúrpalotáig, ahol egy hatalmas parkban családok, fiatalok pihentek, szórakoztak. Körbejártuk a parkot, de mivel eléggé allergiás vagyok a növényekre, nem töltöttünk ott sok időt.



 
 || MONIK :  táska ||
|| BALILLA: karkötő ||
  
2. nap

A másfél napunkat tartalmasan töltöttük Szófiában, és mivel szeretnélek titeket egy kis úti kalauzzal is ellátni, leírom töviről hegyire, hova mentünk pontosan, mit csináltunk és mikor érdemes hova menni. Ajánlatos korán kelni, de egyébként egy hosszú hétvége - 3 nap - bőven elegendő ahhoz, hogy minden fontos látványosságot bejárjunk a bolgár fővárosban. Az éttermeknél 8:30-kor van átlagosan nyitás és egészen 10-ig csak reggeli elérhető. Mi a Vitosha Boulovardon ültünk be az egyik étterembe reggelizni és egy újabb nemzeti ételt, a banitsa-t (banicá) kóstoltunk meg. Elsőnek azt gondoltam látványra, hogy egy édesség, túrós lepény vagy hasonló, de ez egy sós reggeli és nem is túrós, hanem inkább sajtosnak éreztük az ízét. Ettől eltekintve nagyon ízletes és borzasztóan laktató, én nem is tudtam megenni teljesen. 


Reggeli után a főtértől nem messze lévő Banya Bashi Mecsetet néztük meg elsőnek. Ez egy 16. századi mecset, ami természetes termálfürdőre épült - erről kapta a nevét, mert mint megtudjuk a Banya Bashi azt jelenti, hogy sok fürdő. Az épület lenyűgöző és aktívan működő, messze elhallatszik a hangszóróiból szóló imádság. A mecsettel szemben található a Central Market Hall, ami hasonló az itthoni Vásárcsarnokhoz. Majdnem minden épületet lefotóztunk, annyira tetszett az építészeti stílus, ami a várost jellemezte. A történelmének is sikerült utánajárnunk, mivel a mecset mögött található a Történeti Múzeum. A múzeum 10 órakor nyit, érdemes korán érkezni, akkor elkerüljük a turisták zömét. A múzeumban lehet fotózni, hogyha megvesszük az ehhez kapcsolódó jegyet, ami pár levával drágább, mint az alap jegy. Megtudtuk, hogy Szófia eredeti neve Serdika volt és kereskedővárosként funkcionált leginkább. Konstantinus császár pedig annyira szerette a várost, hogy a saját Rómájának nevezte. A történelme során többször volt más birodalom, ország fennhatósága alatt, ez meglátszott az épületein és a különböző stílusjegyeken is.  




|| CONCEPT EYEWEAR :  napszemüveg ||
|| VIKTORI :  ruha ||
  || PETRITY :  táska ||
|| BIBETON : fülbevaló ||
|| SERTEES : papucs ||

A múzeumra számoljunk körülbelül 1 órát rá, mert rengeteg terem és érdekes látnivaló van, mi például mindenhova beültünk, elolvastunk, vannak kisvideók is, ezeket is jó ha megnézzük. A kedvenc rész nekem a királyi hintó volt, elképesztően gyönyörű volt, aprólékos kidolgozottságú, de ezen kívül tetszettek a mindenféle korabeli tradicionális és előkelőségi ruházatok és a szobaberendezések is. Az interaktív lehetőségeknek se szeri, se száma a múzeumban, ami hozzátett az élményhez. Ki lehetett próbálni korabeli villamost is.






Visszasétálva a Serdika térhez vegyük szemügyre a Szent Szófia szobrot, ami a magasból vigyázza a várost. Az egykori Lenin-szobor helyén álló szobrot 2000-ben állították és a város védőszentjéről, Szófiáról nevezték el. Közvetlenül előtte - ahogyan a képen is láthatjátok - található a 11. századi középkori templom, a Szent Petka templom, ami a török ​​uralom alatt épült. Az útfelület alatt helyezkedik el, és ott található egyébként a metró lejárata is, ezért könnyen megközelíthető. Innen szintén mehetünk tovább gyalogosan, de ha ki szeretnénk próbálni a helyi közlekedést, ami többnyire villamos és busz, akkor a retro villamosokat javaslom. Elképesztően aranyosak, és nagyon gyakran járnak minden vonalon. 



 


Továbbindulva nem lesz nehéz megtalálnunk a város egyik legnagyobb nevezetességét, a Szent Nedelya templomot. Ez a középkori templom a Serdika tér közepén van, de mivel terebélyes méretű lehetetlen nem találkozni vele. A templom érdekessége egyébként, hogy Stefan Milutin szerb király sírhelyéül is szolgál a templom. 


  

|| CONCEPT EYEWEAR :  napszemüveg ||
|| VIKTORI :  ruha ||
  || PETRITY :  táska ||
|| BIBETON : fülbevaló ||

Ezt követően javaslok betervezni egy ebédszünetet, mivel a közelben van a Vitosha sétálóutca és ott bőven válogathatunk éttermek közül. A városban ugyanis annyira nincs sok étterem a szimpla utcákon, sőt mi boltot is nehezen találtunk. Ebédre egy vegáknak kedvező ételt ettem, az úgynevezett mishmash-t, ez nem tartalmazott húst és olyasmi volt, mint nálunk a lecsó, de sajtos (és szerintem kicsit tejfölös vagy tejszínes ) volt. Elég intenzív az íze, de ezzel együtt finom volt. Hozzá ezúttal egy másik bolgár sört, a Shumensko-t próbáltuk ki. Ez kevésbé volt keserű, mint az előző, de azért még mindig nem olyan édes és selymes, mint a hazaiak.



Pár utcányira a Szent Nedelya templomtól van a város egyik legrégebbi épülete, a Szent György templom, ami a Rómaiak által épült még a 4. század környékén. A templomba be is lehet menni. Amikor mi voltunk, épp egy szertartás zajlott, ezért nem merészkedtünk túlzottan be, hiszen nem vagyunk túlzottan vallásosak, viszont jó volt látni, hogy egy ilyen régi épületet még ma is használnak.   


 
|| CONCEPT EYEWEAR :  napszemüveg ||
|| VIKTORI :  ruha ||
  || PETRITY :  táska ||


A templomnál látható egy hatalmas átjáró, ez a kapuja az elnöki palotának. Itt megnéztük az őrségváltást is, a dísz egyenruhájukat a katonáknak. Nem volt olyan parádés, mint a görög váltás, de azért látványos volt. Őrségváltás minden órában van reggel 8-tól este 8-ig. Az épület maga 1950-ben épült. A palotával szemben van a Nemzeti Archológiai Múzeum, ide ha időnk engedi térjünk be, de már a bejáratnál is érdekes maradványokat nézhetünk meg. Illetve láthatunk egy hatalmas szökőkutat is, ami random időközönként vált, ezért igen látványos. A nagy melegben érdemes néha megállni és pihenni, erre tökéletesen alkalmas ez a helyszín. 




 

Egyenesen továbbmentünk és rögtön meg is találtuk a város következő híres nevezetességét: az orosz templomot. Ez a templom úgy néz ki, mint egy varázslatos mesekastély, amit Disney talált ki. Persze nem így van, de valóban lélegzetelállító. 1914-ben épült az orosz nagykövetség részére. Nagyon tetszett a város kialakításában, hogy valamennyi érdekesség maximum 10 percnyi gyalogolás távolságában volt, ezért nem kellett tömegközlekedni napközben. Pár utcával odébb volt a Szent Szófia templom, ami a 6. században épült és a város második legidősebb temploma. Útközben pedig olyan furcsaságot vettünk észre, hogy utána kellett járnunk, mit is látunk. Az egyik, uralkodót ábrázoló szobron egy olyan korona volt, mint amilyen a Szent Korona. Először azt hittük, hogy lehetséges Szent István lehet, de rákeresve kiderült, hogy Nagy Sámuel, első bolgár birodalom cárját ábrázolja. Mindamellett rejtély maradt számunkra a korona miértje. 




Szófia legnépszerűbb kuriózuma pedig a Szent Alexander Nyevszkij Székesegyház, aminek pompáját már több 100 méterekről ki lehet szúrni, hála az aranyozott kupolájának. Ezt nem szabad kihagynia senkinek sem, aki ebbe a városba jön, hiszen ez az egyik legnagyobb keleti ortodoxia templom a világon. Az orosz–török háború (1877–78) befejezését követően Alexander Nyevszkij és Bulgária oszmán hatalom alóli felszabadításában elesett orosz katonák emlékére épült. A templom környezetében pedig megtekinthetjük a Nemzeti Galériát és a St. Cyril és Methodius Nemzeti Könyvtárat is.


|| CONCEPT EYEWEAR :  napszemüveg ||
|| VIKTORI :  ruha ||
  || PETRITY :  táska ||
|| BIBETON : fülbevaló ||

bal oldal: Nemzeti Művészeti Galéria
jobb oldal: St. Cyril és Methodius Nemzeti Könyvtár


A nap utolsó állomása az Ivan Vazov Nemzeti Színház volt. Ez a legidősebb színház Szófiában és egy hatalmas parkra néz, ahol nyugodtan tudunk a hosszú nap után megpihenni. Gyönyörű szökőkút és megannyi pad ad lehetőséget arra, hogy relaxáljunk és ejtőzzünk egyet. 




3. nap

Az utolsó napot is korán kezdtük, hiszen már délre kint kellett lennünk a reptéren. Viszont útközben még beterveztünk jónéhány látványosságot, ami úgyis a buszmegálló irányába esett. A 84-es busz egyik megállója a Sasok hídjánál található, amihez a főúton vezet az út így számos nevezetességet tudtunk megnézni. Mivel ezek többségét kívülről néztük meg és fotóztuk le, mindegyik alá odaírom, hogy épp melyiket látjátok. Az épületek sorrendbe vannak, és körülbelül a megtekintésük 2, max 3 órát vett igénybe, tehát nem volt nehéz és még így is volt bőven elegendő időnk kiérni a reptérre.
Városi Bíróság épülete; Kormányzati Hivatal; Nemzeti Művészeti Galéria

Operaház; Orosz Templom; A szabadság cárjának lovasszobra

 
Parlament; Ohridai Szent Kelemen Egyetem

Szovjet emlékmű; Sasok Hídja

 
 || ANNA DAUBNER :  top ||
|| OOH MY DEER :  szoknya ||
|| SERTEES :  táska ||

Ahogy írtam is, vissza a reptérre már busszal és nem metróval mentünk. A 84-es buszra a Sasok hídjánál szálltunk fel, és körülbelül 40-50 perces volt az út. Ami fontos: a metróknál modern jegyérzékelők vannak, ahol tudjuk érvényesíteni a jegyeinket, viszont a buszokon lyukasztórendszer van, amik a buszok ablakainál találhatóak és sárga színűek. Nekünk beletelt időbe, amíg megtaláltuk, mivel a buszsofőr nem értett angolul. 




You Might Also Like

0 megjegyzés

Népszerű Bejegyzések

Facebook

Instagram

Subscribe