Az európai kontinensen kívül még sohasem jártam, ezért félelemmel kevert izgatottsággal vágtam bele a dologba. Ebbe a bejegyzésbe minden fontos dolgot leírok nektek, amik lényegesek lehetnek - nemcsak - Thaiföldre való utazáskor. Előkészületek: először is le kell ellenőrizni, hogy az útlevél érvényességi dátuma, legalább 6 hónappal több, mint a kiutazás és ottlét dátuma. Ha ez nem így van, sajnos új útlevelet kell igényelni, viszont a procedúra nagyon egyszerű, 7000 Ft-ba kerül jelenleg ez és nem szükséges a gyorsított, mert nekünk így is kész volt 2 napon belül. Lényegesek az oltások is: mivel Thaiföldre nincs kötelezően beadandó védőoltás, nem szükséges túlzásba esni, ám mi biztos, ami biztos alapon beadattuk magunknak a hepatitis A, tífusz, tetanusz elleni védőoltást. Én továbbá kaptam még további 3 oltást is: malária, vérhas és eszembe sem jut a harmadik. Az 1990 után születetteknek Hepatitis B ellen nem szükséges oltás, mert kötelezően kaptak. Ezért én sem kaptam már. Figyeljetek oda a bőröndök és kézitáskák méreteinek és súlyainak betartására is, én erre mindig dupla gondot fordítok és még ígyis bennem van a félsz, hogy mi lesz ha mégis túllépi valamelyik keretet. Természetesen utazásomhoz a hazai designerektől vásárolt ruháimban, ékszereimben mentem, így minden képen amit rajtam láttok - 1-2 helyben vásárolt szuvenír ruhadarabot kivéve - magyar.

Mivel semmi probléma nem volt a csomagjainkkal, sikeresen becheckoltunk és elindult a repülőgép. Dohai átszállással jutottunk el Krabira. Doháig az út körülbelül 5 óra volt, majd 3 óra várakozást követően mentünk Krabira, ami 7 órás út volt. Soknak tűnhet ez a 12 óra, de a repülőgépeken filmeket nézhettünk az üléseken lévő képernyőkön, illetve kaptunk állandóan italokat és ételt is, sőt előre ki lehetett választani, hogy milyen menüt kérsz, így én például laktózérzékeny menüt és alacsony zsírtartalmú menüt választottam, de volt, hogy nem jelöltem be, ilyenkor is 3 lehetőség közül tudtam válogatni. 

1. nap - Krabi

Krabin 7 órás időeltolódással kellett számolnunk, ezért természetesen nagyon fáradtak voltunk, de a legkönnyebben úgy szoktattuk a szervezetünket az átállásra, hogy a repülőgépeken aludtunk, majd mivel reggel 6 órakor érkeztünk meg Thaiföldre, ott az egész napot ébren töltöttük. Elsőként a városba mentünk szétnézni, és minden egyes utcától a lélegzetem is elállt. Érdemes gondoskodnunk naptejről - rengetegről -, illetve vigyünk magunkkal hosszú ujjú dolgokat is, egyrészről a templomok miatt, másrészről mert a nap nagyon erősen tűz és iszonyatosan könnyen megéghetünk - nekem sikerült is.

A hatalmas meleg mellett a levegő páratartalma is magas, ezért körülbelül úgy éreztem magamat, mint egy óriási szaunában. A hajunkat ne féltsük, mert teljesen felesleges bármilyen hajvasaló, hajbesütő, nekem pár óra után úgy összeállt a párától, hogy minden éjjel és reggel harcot vívtam a fésűvel. A városban mindenki egyébként rendkívül kedves, segítőkész és mosolygós, viszont kétméterenként taxit és egyebeket kínálnak nekünk, természetesen ne fogadjuk el, mert sose szabadulunk tőlük. Piacot is megnéztünk - nappal - halaktól és egyéb állatoktól kezdve bármit vehetünk, egyáltalán nem drága semmi sem. Rengeteg érdekes gyümölcs és ételkülönlegesség közül válogathatunk, viszont vigyázzunk, mert a gyomrunk nem minden "finomságra" van felkészülve és könnyen rosszul is lehetünk.


7eleven boltot (ez olyan mint nálunk egy tesco expressz) például szinte minden sarkon találunk, itt könnyen és olcsón tudunk beszerezni bármit, amire szükségünk van. A szállásunk Krabi Townban volt, ezért kimentünk a tengerpartra is, aminek a neve Ao Nang Beach. Ide több módon is eljuthattunk, de a legolcsóbb - ami 50 Baht (400 Ft) - az egy nyitott járműves szállítóeszköz volt. Elsőnek kicsit féltem, mert konkrétan teljesen nyitott volt, és ebbe rengetegen utaztak is néha, de egyetlen alkalommal sem lett semmi bajom, és igazából a végére már nagyon élveztem.

A part mesés. Csodálatos homokos, úgyhogy akik szeretik a homokos partokat, azoknak csakis ajánlani tudom. Számos bolt és üzlet van a sétálóutcákon, illetve éttermek is, ahol akár a helyi különlegességeket is kipróbálhatjuk. Első napunkon, mi csak körbejártuk a partot, kicsit bele is mentünk a vízbe, de én inkább kagylókat gyűjtögettem.





A második napon egy egésznapos hajókirándulásra mentünk ami fejenként 1200 Baht volt (=kb. 10000 Ft) és több szigetre vitt el minket, köztük Phi Phi Island-ra is. Óva intek mindenkit, aki erre fürdőruhában menne, mert én úgy megégtem, hogy a párom azzal viccelődött, hogy rólam nevezték el Krabit (crabby - rák). Na de visszatérve a túrára: először Bamboo Islandra mentünk el, ahol 40 percünk volt fürdőzni, sétálgatni és egyebek. A part csodás, homokos volt, elképesztő látványt nyújtott. Természetesen itt készült rólam a legtöbb kép, mert nem tudtam betelni a víz panorámájával.






Következő megállónk szintén egy szigetcsoport volt, pontosan már nem tudom a nevét. Itt 45 percig lehetőség volt búvárkodni és úszkálni. Én annyira nem rajongok ezért, mert bár tudok úszni, rettentően félek a víztől, könnyen bepánikolok. Párom viszont addig győzködött, míg végül én is megnéztem a halakat a mélyben, amik valóban gyönyörűek voltak. Nem tartózkodtam azért sokat a vízben, ezért kiszálltam, viszont a nagy egy helyben való imbolygástól olyan tengeri betegség lett úrrá rajtam, hogy a kellemes narancslé vissza is köszönt kisvártatva. Miután elindultunk már semmi bajom sem volt, utána tovább tudtam élvezni az utazást, de őszintén reménykedtem, hogy többet nem állunk meg ilyen sok időre a vízen.





 A kellemes ebéd után, ami egyébként nagyon jóízű is volt, az egész napos túra célpontjához, Phi Phi szigetéhez mentünk, ahol már kikötve állt számos hajó. 45 percünk volt körbejárni a helyet, ám itt már olyan sokat voltunk a napon, hogy azonnal árnyékos helyeket kerestünk, így bementünk a sziget belsejébe. A szigeten egyébként annyi turista fordul meg, hogy télre be is fogják zárni, mert a rengeteg ember tönkreteszi a természetes élővilágot, ami nagyon szomorú. Főként, hogy egy hölgy a szemem láttára tépkedte a virágokat, amiért egyébként rá is szóltak, de valóban szörnyű, hogy ezeket az alapvető dolgokat el kell mondani az embereknek.




A túra végeztével visszavittek bennünket Ao Nang Beach-ra, majd vissza a szállásunkra. Kevés pihenés után este 8 órakor kilátogattunk az éjszakai piacra, ami csak hétvégenként van a Thai városokban. A piacon leginkább különleges ételek voltak, gyümölcsök és egyéb édességek. ezeket megmutatom képekben is. Nem voltam annyira bátor, hogy innen egyek polipot, vagy szöcskét, de akiknek van gyomruk hozzá, ezeket is kipróbálhatják, mert ott készítik el a szemünk előtt őket.




Másnap kipihenten vágtunk bele az egész napot lefedő leghíresebb templomok meglátogatásába, mert abból bizony rengeteg van Bangkokban. Tuktukkal elmentünk a Grand Palace-hez, azaz a Nagy Palotához és a Wat Phra Keo elnevezésű templomegyütteshez. Mondanom sem kell, elég a képeket megnézni, mennyire csodálatos hely volt ez. Nem lett volna elegendő tárhely a fényképezőgépemen, ha mindent lefotózok, ami tetszik. A palotában egyébként nem laknak uralkodók már, mint megtudtuk, csak jeles események alkalmával használják. Itt is ellenőrizték belépéskor a hosszú nadrág és felső meglétét, és még a bejáratnál visszafordították azokat, akiken túl rövid volt valamilyen ruhanemű.


Szavakkal leírhatatlan az a pompa, ami belül fogadott bennünket. Ugyan ez volt a legdrágább belépőjegy, mert 500 Baht (kb. 4000 Ft) volt, de igazán megérte, mert a múzeumba is bemehettünk és kicsit sem lehet azt mondani, hogy a 10 hektáros területen ne lett volna elegendő látnivaló. Nem is tudtam merre forgassam a fejemet, annyira szép épületek, szobrok és kapuk voltak mindenfelé.









A Nagy Palotát követően átkeltünk CsaoPhraja folyón hajóval, ami 4 Baht volt csupán és rögtön el is jutottunk a Wat Arun templomhoz, ami a Hajnal temploma. A helyet az teszi jellegzetessé, hogy a közepén egy hatalmas úgynevezett Prang van (a csúcsos épület). Ezt még több kisebb prang veszi körül, és persze hatalmas kerteken keresztül csodás épületeket tudtunk megtekinteni. Különösképpen tetszett a szobrok kidolgozottsága és az, hogy 1-1 szoborból nem ám pár darab hanem olykor több száz volt megtalálható egymás mellett!






Egy gyors ebédet követően - ami nekem fried noodles with chicken volt, páromnak pedig pad thai - elmentünk a  Fekvő Buddha templomába, azaz a Wat Pho-ba, ami nevéhez is hűen arról híres, hogy itt található egy hatalmas - 46 méter hosszú és 15 méter magas, arannyal bevont - fekvő Buddha szobor. Itt ezernyi turistával kell számolni, valamint a belépőjegy árával, ami 100 Baht - mondjuk még mindig olcsóbb, mint a Nagy Palota. De megéri a pénzt, mert életemben nem láttam még ekkora monumentális szobrot soha. Oszlopok közül lehetett csak megtekinteni, és egyszerre nem is látni a szobrot, csupán részleteiben. A szobor olyan precízen kidolgozott, hogy még lábujjlenyomatai is vannak - én ezen hosszú percekig csodálkoztam. A főtemplomból kitérve lehetett körbejárni a többi épületrészt is, illetve kisebb prangokat is láthattunk.










Délutánra mivel már volt programunk, gyorsan elmentünk enni a helyi plázába, ahol több étkezde is volt. Nagyon kedveltem a thai tésztaételeket, ezért ezúttal is azt rendeltem, de hogy vigyek bele változatosságot, csípősen és licsi gyümölcsből készített smoothie-val kértem. Ahogy észrevettük párommal, nagyon szeretik a fokhagymát és a hagymát is használni. A licsi smoothie pedig elképesztően ízletes és édes volt, ez lett az új egzotikus kedvenc gyümölcsöm.

Visszatérve a szállásra átöltöztem, mert a délutánt egy nemzeti parkban töltöttük, ahol elefántok vannak. Az elefánt szimbólumállata Thaiföldnek ezért nagyon szeretik őket. Mivel az elefántok kihalófélben vannak ezen a vidéken is, ezért mostmár nagyon kevés vadon élő fajta van, így mi, jámbor turisták ezeken a helyeken találkozhatunk ezekkel a gyönyörű élőlényekkel. Krabiban nem található jelenleg olyan elefántpark, ahol ne lenne elefánton való lovaglás, ennél a nemzeti parknál viszont az tetszett, hogy utána megetetjük az állatot mi magunk, meg is fürdetjük és aztán úszunk is vele. Emiatt vágtam csak bele, mert egyébként nem szeretem, ha az állatokból bazári majmot csinálnak. Az elefántunk egyébként egy lány volt, 42 éves és Maugi volt a neve. Imádtam, egész úton simogattam és dicsérgettem mennyire ügyes, okos - tudom nem egy kutya, de na. Csodálatos érzés volt ezt az állatot ilyen közel tudni magamhoz, teljesen beleszerettem, a velünk lévő helyi kérdezte is tőlem, hogy szeretnék-e hazavinni egy elefántot, annyira izgatott voltam. Miután véget ért az egyébként fél órás séta, leszálltunk róla, és rengeteg banánt adtunk neki, amiért jó kislány volt. Örömmel kapkodta be a gyümölcsöket, nekem pedig annyira furcsa volt az ormányához érnem, hogy először még meg is ijedtem tőle. De tüneményes volt,  és nagyon boldog a finomságoktól. Utána várnunk kellett 15 percet körülbelül, mert leszedték róla az ülést és bevezették a nem messze lévő kis tóba, ahova mi is mentünk és átöltöztünk fürdőruhába. Jó erősen megsikáltuk, nagyon élvezte a vízben lubickolást, nem győzött vizet fröcskölni ránk, aztán úszkáltunk is körülötte a vízben. Örültem, hogy legalább kicsit meg tudjuk neki hálálni a sétát. Nagy élmény volt, viszont mindenkit arra bíztatok, hogy mielőtt elmenne egy ilyen helyre, ellenőrizze le, hogy tényleg normális körülmények között vannak tartva az állatok és szeretik őket. Mi szerencsénkre ilyet fogtunk ki.

Visszaérve a városba, kimentünk Ao Nang Beachre, hogy szuveníreket vásároljunk, megnézzük még utoljára a partot, és vacsizzunk egy helyi étteremben. Az éttermek esetében azt javaslom, hogy csak olyan helyre menjünk be ahol sok helyit is látunk, mert az azt jelenti, hogy valóban jó minőségű az étel. Az utolsó vacsora nekem Pad See Ew volt, párom pedig ismét Pad Thait evett. Hozzá pedig a kis virágos ital a Thai Ice Tea, aminek valószínű előre kellett volna utánanéznem, mert a thai tea abban különbözik a simától, hogy tejet is tesznek bele. Laktózérzékenyként ez nem annyira tetszett a gyomromnak, és mivel itthon ez annyira nem szokás, az íze is érdekes volt nekem. Egy vacsora egyébként 2 főnek körülbelül 500-600 Baht  - ha jobb helyen szeretnénk enni -, mivel én nem szerettem volna egy gyomorrontást megkockáztatni. Étkezést követően visszamentünk a szállásra, hogy kipihenjük a fáradalmakat és felkészüljünk a hazaútra.