Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehetem a FEMINIBOX által rendezett workshopon, ahol SOADYART tervezőjének segítségével ékszereket készíthettünk a  LINI & MOMMY bloggerinájával együtt. A workshop egy nagyon hangulatos helyen volt, a Deák tér közelében lévő Pirítós nevű bárban, ahol egyből rendeltem is padlizsánkrémes pirítóst, és többnyire míg mindenki ékszereket készített én vártam a soromra és falatoztam. Elképesztően jól éreztem magamat, annak ellenére, hogy kétbalkezességem brillírozott. A végeredménnyel azonban teljesen elégedett vagyok, képességeimnek megfelelőket alkottam. Ebben a posztban most bemutatom, hogy miket alkottam, illetve a folyamatát is az elkészítéseknek, úgyhogy ha érdekel benneteket, akkor mindenképpen olvassátok el ezt a bejegyzést.

Először Andi kiosztott mindenkinek két csomagot: Az egyikben a sablonok voltak, a másikban pedig a szükséges alkatrészek fülbevalóhoz, karkötőhöz, nyaklánchoz és gyűrűhöz. Különböző méretű üveglencséket is kaptunk és első teendőként az üveglencsét rá kellett ragasztanunk a kiválasztott mintára. Én csak karkötőt és fülbevalót készítettem, ezért én ezekre ragasztottam csak üveget. Nagyon figyelni kellett a ragasztó mennyiségére és arra, hogy az egész területet lefedje. Ez nem volt nehéz, mert fehér színű volt, így könnyen láthattuk hova jutott a ragasztóból. Amikor átlátszóvá változott, az jelezte, hogy megszáradt a ragasztó és kezdődhet a körbevágás. A vágásnál ügyelni kell a pontosságra, hogy minél közelebb kerüljünk az üveglencse széléhez, mert ha nem vagyunk pontosak, akkor nem fog beleilleszkedni a fémkeretbe. Miután minden mintát kivágtunk a sablonból a legnehezebb szakasz jön. Egy másik erősebb ragasztót kell - nagyon keveset - a fémrészre kenni, éppen annyit, hogy a papír odaragadjon, viszont ne ázzon át. Nos, nem mondom, hogy teljes sikerrel hajtottam végre a procedúrát, mert az én karkötő és fülbevalóim mind eláztak, de rajtam kívül egyébként mindenki ügyesen megoldotta a feladatot.


A fülbevalóim ezennel kész voltak, már csak a karkötő volt hátra, aminél Andi egy csomózási technikát tanított meg az ügyesebbeknek - na nem nekem, én örültem, hogy a ragasztás sikerült, ahogy -. Így megkértem, hogy az én kétbalkezességemet kiküszöbölvén, készítse el nekem a csomózást, hogy szép karkötőm is legyen. Sárga zsineget választottam lévén, hogy tavaszra készülünk és persze mert ez illett legjobban színvilág szempontjából is az ékszeremhez. Miután számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan módon a csuklómnak megfelelő méretezésben csomókat csinált rá Andi, utána már csak az maradt rám, hogy a felesleget levágjam. Ez mivel nem volt túl bonyolult procedúra sikeresen teljesítettem. Végül gyönyörködhettem a műveimben.