Izgatottan vártam az Elle idei divatnapjait, és meglepődve tekintettem a programfüzetbe, mert keveseltem a magyar designereket a kínálatból. Kissé megtévesztő is volt, aztán kiderítettem, hogy a szponzorcégek divatbemutatói mögött nagyrészt a hazai tervezők kollekcióit láthatjuk majd, így ahol ez történt, ott természetesen részt vettem, hogy kritikai és lokálpatriótaként szemügyre vételezzem őket és leírhassam nektek a véleményemet.

Az első - VIP – estére elegáns ruhát választottam a Fibula új kollekciójából, aminek mintáját a marokkói forró nyár ihlette, rusztikus textilek formájában megalkotva. Fazonjának köszönhetően igazán kényelmes, emellett pedig a meleg árnyalatoktól nyüzsgő print még a leghidegebb szíveket is megolvasztja látványával.

A rendezvény hivatalos 20:30 kezdése helyett jóval később – több, mint 1 órás várakozás után – megközelítőleg 21:30kor kezdődött el, mely nem vetett túl jó fényt a szervezésre, hiszen nem is egy kismama állt, továbbá azt is nehezményeztem, hogy a PRESS, valamint a fizetett jegyes vendégek is állásra lettek utasítva, egy olyan kis helyen, hogy gyakorlatilag, ha nem voltál túl gyors és szemfüles – meg persze egy kicsit konok -, akkor bizony nem sokat láthattál a bemutatóból. Az évek során ezt már megtanultam, ezért elsajátítottam a villámgyorsaságot, így amint felszabadították a helyet, hogy azok helyére, akik nem jöttek el leülhessen a PRESS, elkezdődött a harc. Egy kicsit olyan ez, mint USA-ban a Black Friday. A helyfoglalásom végül olyan sikeresnek bizonyult, hogy Lakatos Márk mögött ültem végig a 2. sorban a Fashion Show-t.

Az estén külföldi – olasz, francia és lengyel – tervezők után következett a számomra igen várt magyar tervezők bemutatója. Elsőként SZEGEDI KATA kollekcióját tekinthette meg a nagyérdemű. A felkonferálásból megtudhattuk, hogy a kollekció inspirációja a nagyvárosi, individualista nő képe volt és a nyüzsgő városi élet, így talán nem meglepő, hogy sokféle pulzáló színekben pompázó printek, minták, valamint furcsa kísérletező anyagpárosítások jelentek meg a ruhákon, mint például a szőr és textil kombinációja. Fazonjaiban találhattunk izgalmas unisex darabokat is Katától megszokottan. A kreációk érdekessége számomra a könyökhajlatnál lévő vágások voltak, melyek a felkar és alkar szabadabb mozgásának adtak lehetőséget. Színekben az éjszakai vibráló fények jelentek meg, igen változatos színpalettát alkalmazott, a királykék szőrmebetétes darabok pedig abszolút favoritok lettek nálam. Kata évről évre kezdetektől fogva lenyűgöz, már-már elengedhetetlen és kihagyhatatlan részét képező a hazai neves divatbemutatókon. Nem is csoda, hogy mi lehet egy tervező számára attól nagyobb elismerés, minthogy maga Lakatos Márk fütyüléssel és hangjával hallatva fejezte ki tetszését.

Ezután a KELE CLOTHING bemutatója következett, ami egy teljesen más hangulatot és stílust képviselt az est folyamán. Kele Ildikó és Balázs Áron idei őszi-téli kollekciójának inspirációja a misztikum és a varázslat volt, kötött ruhadarabjaikkal pedig szerintem valamennyi jelenlévőnek sikerült megszólítani a gyermeki énjét. Én a kantáros nadrágokban és kötött pulcsikban találtam meg magam, amivel kicsit ismét a gyerekszobámban éreztem magam egy kellemes esti mese felolvasása közben. Nem is annyira a misztikum, inkább a gyermeki lélek tisztasága és könnyedsége, ami a kollekciót számomra jellemezte. Az az ártatlanság, ami gyermeki korban még megvan az emberben, nincs a feszengés és a társadalomnak való kényszeres megfelelés.  

A harmadik – egyben utolsó – bemutató SARMAN NORA kollekciója volt. A Nóra által készített ruhadarabok mindig magukban hordozzák a kislányos bájt és eleganciát, olyan fantasy-világ hangulattal vegyítve, amitől az ember szája is tátva marad. Számos alkalommal írtam már, ha Nora Sarman ruhadarabot láttam elismerően, ezúttal kicsit elmaradt véleményem szerint a tőle megszokott teljesítmény. A ruhák megmunkálása csodás volt, precíz, ellenben nem volt az a szokásos „nagy bumm” érzés, ami eddig valamennyi általa készített ruha látványakor éreztem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem találtam szívemnek való darabot a kollekcióból – ezt képeken láthatjátok is -, viszont nekem hiányzott az a bűbáj, ami eddig mindig megbabonázott. 

A második nap – az ún. olvasói nap – úgy gondoltam, előkapom a színekbe burkolódzó kislányt és megmutatom színes egyéniségem, ahogy ezt valamennyi hasonló eseményen szoktam. Szentül hiszem, hogy ezek a rendezvények remek alkalmat nyújtanak arra, hogy az ember kilépjen a komfortzónájából és kreatív öltözködésre sarkallja magát és környezetét. Sokan szokták kérdezni, hogy hétköznap is így szoktam-e felöltözni. Nem, és ez szerintem így jó, hiszen ha mindennap uborkás szendvicset eszel, az eléggé unalmas, néha kell egy kis sonkás-tormás molnárka is. Valahogy így fogom fel a divatot is, egy rendezvény mindig különleges és különleges öltözéket is érdemel. Ez alkalommal egy neon narancssárga topot vettem fel a FEELINKITAtól, amit a nagy népszerűségnek örvendő gyerekrajzokkal tarkított HARKODETTY szoknyával koronáztam meg – ez a szoknya olyan népszerű a hazai bloggerek körében, hogy szinte harcot vívtam annak érdekében, hogy én tündökölhessek benne. Táskának a felsőhöz hasonló neon metálos árnyalatú TIMEABARTOS clutchot választottam, ékszernek pedig a DOREEENKA-tól kapott egyszarvú karkötőt, hiszen ha már gyermeki világ inspirálta szett, akkor ahhoz csakis „eccarvú” dukál. Cipellőnek egy bájos királykék magassarkút viseltem, aminek oka az volt, hogy a narancssárga komplementer színe, így kitűnően illik hozzá, plusz mivel a gyermek-felnőtt közötti összhangot gondoltam erősíteni, balerinacipő, vagy tornacipő felborította volna az egyensúlyt a kettő között.