"Miért olyan nagyok a szemeid? Hát azért, hogy jobban lássalak!" - ismerős nektek is? Gyerekkorom egyik legkiemelkedőbb meséje a Piroska és a Farkas, amit már számos rajzfilm, film, fantasy és egyebek dolgoztak már fel és lehetetlen úgy felnőni, hogy valaki ne ismerné. Ebben a posztban életre keltettem Piroskát és a bőrébe bújtam. A Farkas pedig az én világomban az, aki ravaszul túljárt az eszemen, kihasználva naivitásomat. Úgy gondolom mindannyiónk életének megvan a maga Farkasa, akivel szembe kell néznünk és le kell győznünk. Amikor még ősszel megpillantottam ezt a poncsót ANDREASZANYI-tól, azonnal rabul ejtett, hiszen mindig is a pirosköpenyes kisleány helyébe akartam lépni, hacsak percekre is. Hihetetlen élvezetes volt Budapest szigetecskéjén az erdőben, fák között imitálni, hogy én a modern Piroska vagyok. Izgalmas érzés, ahogy a fák sűrűjében körülvesznek a fenyőfák és amit a külső szemlélő lát, az nem más mint egy nagy piros kabátka.